Bár még egy hét sem telt el azóta, hogy véget ért a Serie A idei szezonja, ráadásul a Coppa Italia döntője még hátravan, özönvízszerű pletykaáradat zúdult ránk az utóbbi időben. Most ezeket tárjuk fel, vesézzük ki, megnézzük, hogy mely híreknek van valamirevaló igazságtartalma, és melyet vághatunk ki egyből, egy jól megcélzott dobással a szemetesbe.

Szinte kár is lenne tagadni, hogy nem létezne Lavezzi-ügy, hiszen van. Az Inter már hetek óta ostromolja az argentint, és most már a legvadabb Napoli szurkolók is afelé hajlanak, hogy távozni fog tőlünk. Mi több, állítólag a Piermario Morosini halála miatti elhalasztott forduló vasárnapján együtt ebédelt a Nerazzurri nagyfőnökével is Milánóban – persze menedzsere ezeket hevesen tagadja. De ne feledjük, ha el is hagyna minket Pocho, ő csak egy láncszem a Napoliban – igaz elég nagy -, csak egy részecske abban a Napoliban, amely a mai napon ünnepli a 25 évvel ezelőtt megszerzett első bajnoki címét. Ezt a nemes napot szeretnénk most feleleveníteni, megemlékezni az akkori hősökről.

Óriási reményekkel telve ültünk le tegnap megnézni soros bajnoki meccsünket, aztán a végén elképedve néztünk a nagy semmibe. A tét nem kevesebb, mint az utolsó BL-t érő hely megtartása, bebiztosítása volt, erre jött egy jókora pofon, egy 2-0-lás bolognai siker kíséretében. Ez azonban még nem lett volna baj, csak az a bibi, hogy az összes, mögöttünk lévő riválisunk, egyaránt behúzta a három pontot, ami azt jelenti, hogy már csak minimális esélyeink maradtak a dobogóra.

Ha tegnap a Forma-1-es példával kezdtem neki a beharangozónak, akkor most ezzel be is zárnám a sort. Egy jól felkészített autóval vágtunk neki a Bolognaringnek, aztán idővel elszállt az összes beállítás, gondolok itt az első- (támadók) és a hátsó légterelőkre (védők), majd a végén a kavicságyban végeztük.

Bárcsak a tavalyi Formula 1-es világbajnokság lett volna ilyen izgalmas és kiélezett, mint az idei Serie A szezon, akár Scudettóért, akár a BL selejtezős helyért folyó csatározása. 2011-ben szinte a száguldó cirkusz negyede sem ment le, már tudtuk, hogy a tejfölös szájú német (Vettel) fogja behúzni a sorozatot és teszi halálunalmassá a hátralévő futamokat. Szerencsére idén változott a helyzet és most tényleg érdemes követni a benzingőzös őrületet, de a Serie A-t még annál is inkább.

Lassan finisébe ér a bajnokság és, ha rá lehet aggasztani azt a bizonyos közhelyet, miszerint minden megszerzett pont kettőt ér, akkor jó kávéházban járunk. Ugyanis rég volt, hogy ennyire kiélezett legyen a legvégsőkig, mind a scudettóért, mind pedig a további európai kupaszereplést érő helyekért folytatott küzdelem. A Juve és a Milan között, három körrel a zárás előtt ugyanennyi pontkülönbség van, míg mi egy négyfős 55 ponttal álló csoport élén állunk jelenleg. Ma 20:45-kor a Palermót látjuk vendégül és, ha győzünk, megtartjuk harmadik helyünket.

Akárcsak a komplett Napoli, Morgan De Sanctis is csúnyán elfáradt a szezon végére, bár ő inkább fejben, mint sem lábban, de ez is bőven elég. Legutóbbi meccsein (melyeken jobbára - az utolsó kettőt leszámítva - a Napoli is felvette a szopóálarcot) tőle szokatlan módon jöttek a bakik és a potya szagú gólok, de összességében ez az éve is több mint kiválóan sikerült a 34 esztendős kapusnak. A fáradtságot tökéletesen bizonyítja, hogy a szerdai Lecce ellen aratott 2-0-ás idegenbeli győzelem első félidejében mérgében ráüvöltött egy leccei labdaszedő fiúra, aki nem adta vissza neki időben a lasztit. A méreg jogos - mondjuk 0-2-nél nem annyira - a leüvöltés már kevésbé, ezt érezte az év legnagyobb védését Münchenben bemutató De Sanctis is, aki bocsánatkérése jeléül az első félidő lefújását követően odabattyogott a lehajszárítózott fiúhoz, megölelte, megpuszilta és neki ajándékozta a mezét. Nem csak arany kesztyűi, arany szíve is van ennek az embernek. Bravissimo!

A veszprémi csatár ötödik mérkőzésén negyedik gólját rúgta a Napoli tartalékcsapatában, a hétvégén az Ascoli ellen szerzett győztes gólt.

Soma (a kép bal oldalán) az Ascoli elleni győzelem után, nyakában a csékával, Dezivel

Róma, egy csodálatos város, tele ókori épületmaradványokkal, csodás helyi emberekkel; ha akarunk, ellátogathatunk a Vatikánba, vagy akár egy meccsre is az Olimpicóba. Évente sok – sok millióan keresik fel az előbb felsorolt dolgok miatt. És hogy mindez, hogy jön ide? Nos, a sorsolás és a kiváló kupaszereplés úgy hozta, hogy akinek még nem volt szerencséje eljutni az Örök Városba, május 20-áig három adandó alkalommal (Lazio, Roma, Juve kupadöntő) is kihúzhatja életéből ezt a hiányosságot, már amennyiben Napoli szurkoló. Bár az is igaz, hogy a mai első turné alkalmával, már minimum a stadion körül kell, hogy nyüzsögjön az illető, ugyanis 21 órától kezdetét veszi a mérkőzés.

Az izgalmak csak most hágnak igazán a tetőfokra, amikor a bajnokság azon szakaszába érünk, mikor már csak tíz kör van hátra.  Az eddig is fordulatosnak tűnő idényben, most szinte fej-fej mellett állunk a Lazióval és az Udinesével, és itt már minden kis apró botlás nagyon sokba fájhat a végelszámolásnál. Az izgalmakat pedig csak tetézi az a tény, hogy mindhárom aktuális csapat, egy tökös déli alakulattal méri össze erejét ebben a fordulóban. Míg az Udinese már le is játszotta a maga mérkőzését - 1-1-re végeztek Palermóban -, addig a Lazio ma fogadja, a talán új erőkre kapó Cagliarit, ahogy mi az egyre merészebb dolgokat szövögető Cataniát.